Az ember építette partvonalakra és parti építményekre a tengerparti hullámoknak és szeleknek van a legsúlyosabb eróziós hatása.
Az emelkedő tengerszint miatt tengerpartjaink több mint 70%-ának partvonala visszaszorul. Ahogy a partvonalak egyre mélyebben húzódnak a szárazföld belsejébe, a partmenti vagy partközeli szerkezetek megsemmisülhetnek. A homokos partok megjelenése, és rekreációs célú használati potenciáljuk romolhat.
A beépített területeknek fokozott védelemre van szükségük az emelkedő vízszint okozta kimosódás és erózió ellen. A kimosódás a víz alatti alaptestek, mint például cölöpök, rakpart falak, hídfők, stb. körül gyakorta előforduló lokális talajveszteség.
Az erózió felületi folyamatok hatására történik, mikor a víz és a szél elmozdítja a talajszemcséket egyik helyről a másikra. Különböző típusú eróziók léteznek, beleértve az erek, vízmosások, víznyelők, és patakok kialakulását.
A rakpartfalakat terhelő vízszintes földnyomás komoly veszélyt jelent a partfalakra, ezért már tervezési fázisban figyelmet igényelnek. Rakpartfalak építésére gyakran használnak betonelemeket, de a vasbetonban lévő betonacélok korrodálhatnak.
Az árvízvédelmi töltések elengedhetetlen szerkezetek, mivel megvédenek az árvizektől. Általában gyenge talajokon épülnek, ahol egyenlőtlen süllyedéseknek vannak kitéve. Árvíz idején, mikor a töltéseket hullámok csapdossák, az erózió kockázata egy időre megnő.
Vízparti földterületek visszahódítása során vastag szemcsés feltöltést alkalmaznak az új talajprofil formázására. A gyenge talajréteg és a különböző vastagságú feltöltés mélysége közti eltérés miatt az elkészült feltöltés nem biztos, hogy egyenletesen telepszik, és az alacsony áteresztőképességű tengeri agyagok és iszapok jelenléte konszolidációs kockázatot jelentenek.
A víztelenítés olyan fizikai eljárás, amely során a vizet eltávolítjuk az iszapból. Az iszapokat a szállítás költségek csökkentése, továbbá a könnyebb kezelhetőség érdekében víztelenítik.
Földterületek víztől való visszahódítása, illetve egyéb munkák során, ahol az iszap felkavarodik, a kikotort iszap nyílt vízbe való áramlása káros lehet az ott lévő növényzet és élővilág számára.
Sivatagokban és a tengerhez közeli száraz területeken gyakori, a felszín alatti vizek felfelé történő mozgása. Ez a kapilláris emelkedés jelensége, amely a vízben oldott sót a felszín közelébe szállítja. Ez a növényzetet és a márvány burkolatokat súlyosan veszélyezteti.